megint úgy gondoltam, sokadszor már az elmúlt 2 év során, hogy nem a jó úton járok. Ez már abból is látszik, hogy azon gondolkodom, vajon jó úton járok-e.
Nem fog el félelem annak gondolatára, hogy ez nem az amit szeretnék. Csak lehangol. De legalább tudom, hogy a vágyaimról még annak ellenére sem mondtam le, hogy kívülről éppen ennek az ellenkezője látszik. Én legalább őszinte vagyok - legalább magamhoz.
Vegyél el üres lapot, kezedbe egy íróeszközt és nézd. Kellemetlen érzés? Jobban szeretnél inkább valami előre nyomtatottat kitölteni? Semmi baj, nyugodj meg. Neked az való, nekem az üres lap. Tudod, az előnyomott űrlap is üres lap volt egyszer.
Változtatni? Persze lehetne. Mindent lehet. Kérdés, hogy mi az ára. Én nem akarom megfizetni azt az árat. Most, még.
Majd talán később.
