mosolyogj rá egy kisgyerekre, ha ránézel, és ő rád néz. Számára minden idegen arc rémisztő lehet, de a mosoly mélyen kódolva van. Mibe kerül neked? Semmibe.
Mit kaphatsz cserébe: őszinte, érdekmentes kíváncsiságot, az érzelmek leplezetlen kinyilvánítását; ha szerencséd van, visszamosolyog rád, talán nevet is. És a csillogó kis szemekben láthatod azt a mérhetetlen tisztaságot és ártatlanságot, amit annyira keresel, de már sosem találsz meg máshol - magadban sem.
Hidd el, megéri!
nincs grízgaluska a húslevesben, kézzel nyújtott cseresznyés rétes;
nincs munka a kertben, séta a parkban;
nincs hímzés, horgolás, zoknistoppolás;
nincs régi magyar film a TV-ben vasárnap délután;
nem beszélhetünk egymással.
Tegnap meghalt a nagymamám.
gurultak le a lány arcán, aki ma délben kiszolgált a mekdóban. Nem nézett rám, tartotta magát.
Veszteség? Fájdalom? Megaláztatás?
Úgy érzem, mondanom kellett volna valamit neki. Végül csak elköszöntem.
megint úgy gondoltam, sokadszor már az elmúlt 2 év során, hogy nem a jó úton járok. Ez már abból is látszik, hogy azon gondolkodom, vajon jó úton járok-e.
Nem fog el félelem annak gondolatára, hogy ez nem az amit szeretnék. Csak lehangol. De legalább tudom, hogy a vágyaimról még annak ellenére sem mondtam le, hogy kívülről éppen ennek az ellenkezője látszik. Én legalább őszinte vagyok - legalább magamhoz.
Vegyél el üres lapot, kezedbe egy íróeszközt és nézd. Kellemetlen érzés? Jobban szeretnél inkább valami előre nyomtatottat kitölteni? Semmi baj, nyugodj meg. Neked az való, nekem az üres lap. Tudod, az előnyomott űrlap is üres lap volt egyszer.
Változtatni? Persze lehetne. Mindent lehet. Kérdés, hogy mi az ára. Én nem akarom megfizetni azt az árat. Most, még.
Majd talán később.
és nem tudom meddig tart. Most még van, talán holnap is lesz.
És?
Azután.
